Meddig? - kérdezed,
s tán nem is érdekel a válasz,
őrzött színtelen...
Csend van... régóta nem kiáltasz.
Mint száraz rózsa,
melynek illata már csak emlék,
szirmokba zárt múlt
szikkad, de még szúrnak a tüskék.
Letüdőzött vágy...
Gombostűvel tűzött rajzolatban
lepréselt sóhaj
emlékkönyvben, tördelt levonatban.
Alkony
Zagyi Gáborné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése