Karácsonyi várakozás

Emlékezem:
Gyermekkorom karácsonya,
az a boldog várakozás,
mikor a gyermek szíve
még csupa vágyakozás...

Csupa kaland, rejtély,
annyi titok lappang,
a Mikulás útjában,
s míg csendül a harang...

Karácsonyi fények...
Jézus születése..., imák,
nem ajándékban mértük
az ünnep gondolatát...

Emlékezem:
Elmúlt évek Karácsonya,
oly sok a fájó emlék,
csak a gyermekeim mosolya,
mik kedvessé színezték...

Az a boldog bizakodás,
mindig, minden évben,
bár gazdag sosem volt, de
ott volt szívben, ölelésben.

Most érzem:
Nem számít mi volt,
minden fájó gyönge,
az egyetlen ünnep,
ami megmaradt örökbe.

Az egyetlen, ami megérint,
ott mélyen legbelül...
a szeretet mindent kisöpör
és nem hagy védtelenül...

Készülődés az ünnepre,
az a sejtelmes varázs,
kifogyhatatlan ötletek,
ragyogó arcocskák...

Amikor túlcsordul bennem,
és ebben sosem hibázok,
mintha magamhoz ölelném
szinte az egész világot.

Ölelés melege, gyermekkacaj,
sziporkázó, csillanó fények,
amik közül a legszebbek
szeretteim szemében égnek.

Alkony
Zagyi Gáborné
2014