A múltból rám nevet

Van egy kedves fiókom,
lapul benne sok emlék,
mosolyog, ha kinyitom,
keblemben a büszkeség.

Tarka-barka sokaság,
rajzok és papír szívek,
ritka, értékes csodák,
mit gyerekkéz készített.

Érződik a lendület,
édes, lázas izgalom,
nincs is ettől ékesebb,
szívbe vésett alkalom.

Kincsek ezek, rajzokon
kis pálcika emberek,
cserépben nyíló virág,
festette a képzelet.

Látod kezem hogy remeg?
Kibontom a képeket,
most a múltból rám nevet,
egy szerető kisgyerek.

Alkony
Zagyi Gáborné