Legyetek türelmesek...

Legyetek türelmesek hozzám, ha majd ,
elfelejtek már dolgokat,
ha próbálom idézni, de nem megy
a feledésbe merült, fehér foltokat.

Legyetek türelmesek hozzám, ha majd
beszélek, s elakad a szavam,
ha a mondat közepén újrakezdem,
vagy, ha ismétlem önmagam.

Legyetek türelmesek hozzám, ha majd,
nehézkesen, lassan mozdulok,
ha riasztanak az akadályok,
és sokszor visszafordulok.

Legyetek türelmesek hozzám, ha majd,
túl sokat panaszkodok,
ha nem értek egyet azzal,
amit mondanak az orvosok.

Legyetek türelmesek hozzám, ha majd
szenilis leszek és gyerekes,
ha az öregkori hanyatlás
nem lesz hozzám éppen kegyes.

Legyetek türelmesek hozzám, ha majd
gyenge leszek, ápolásra szorulok,
akkor is, ha rigolyásnak,
fárasztónak bizonyulok.

Legyetek türelmesek hozzám, ha már
nem boldogulok egymagam,
ne engedjétek el öreg kezem,
legyen , akármilyen haszontalan.

Legyetek türelmesek hozzám,
érezzem nem vagyok egyedül,
érezzem , hogy becsülnek, szeretnek,
hogy nem éltem értelmetlenül...

Alkony
Zagyi Gáborné