A láng, ami kell...

Eltúlzott mélység, magasság,
életstílus, elfújt gyertyák...
A járt út jeltelen, fénytelen,
sötétben suttogott : Istenem....

Későn érő tisztánlátás.
Tiltás, itt nincs visszajátszás.
Boldogságűzés magas fokon
a láng égni próbál szabadon.

Levegőt kap, visszaszökött.
Rettenet keretek között
csendben bámul. Alkalmat keres.
A fény erős, már-már delejes.

Bevilágít múltat, jelent,
enged látni, reményt teremt,
s míg a vágy lángja élő tapasz,
nem számít az olvadó viasz...

Alkony
Zagyi Gáborné