Valentin-napi merénylet

Kicsi volt, kövér,
majdnem meztelen,
furcsán kacsintott,
ajjaj, reménytelen...

Nem vettem a lapot,
mosolygott esztelen,
kezében egy nyíllal
nem volt veszélytelen.

Gondoltam, eszement,
kerültem ügyesen,
szakadt a víz rólam,
szívem vert hevesen...

Elillant a bátorságom,
csak rohantam sebesen,
még láttam kezét matatni
a nyíltartó tegezen.

Feszült a húr, ahogyan
minden idegszálam,
csak el innen messze,
meg-megrogyott lábam...

Rám lőtt a kis mocsok,
röpült a nyílvessző...
már csak arra emlékszem,
költögetnek: Ébresztő!!!

Mindenütt szívecskék...
milyen szép minden...
milyen édesen jóleső
veszni e kedves ölelésben...

Alkony / Zagyi Gáborné /