Az élet lehelete

Úgy hittem nincstelen, kolduló vértelen,
megkövült esélytelen...
Szelíd patak mossa, lelkemet ringatja
érzem nincs reménytelen...

Hol egem karcolták, bűneimből sziklák,
most szétmálló kőhegyek...
Hitemből nőtt tölgyfák, gyökerei vájják
kínom szülte bérceket.

Láttat értékeket, átsző halott teret,
hol hívságnak nincs helye.
Boldog pillanatok, mint csírázó magok,
az élet lehelete...

Alkony
Zagyi Gáborné