Ha bénult sirám...

Csak érinteni szeretnéd,
miközben nő a távolság,
színeket látni, miket rejt,
fekete fehérben világ.

Itt nem egyformán süt a nap,
családra vágyik az árva,
aki fázik melegségre,
a nincstelen gazdagságra.

Folyton csak pörölsz a sorssal
mondod tévedni emberi,
ki dönti el, hogy mi a jó,
hangod a közöny elnyeli.

Ellentétek mindig lesznek,
bénult sirám, elhalt remény...
Ha a lélek csak éhezik ,
az elsírt könny még nem erény...

Alkony
Zagyi Gáborné