Játszik az érzék, csendül
egy elfelejtett dallam,
kottákba zárt vágyódás
még habselyem álmokban...
Szinte átég a sóhaj
a múltból a jelenbe,
leheletfinom szándék
korral megkérgesedve.
Megtörné idő gőgje
szeszélyes csönddel űzve,
csillagfényű varázsa
a tegnapokba rejtve...
...mégis néha rád talál
az elfelejtett dallam,
újra éled a vágy is
a fel csendülő dalban
Alkony / Ilona Zagyi Gáborné /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése