Monoton kattogás. Örökölt véna?
Lecserélné rongyait a megszokott.
Mit levesz, szépen összehajtogatott,
hisz kell még szégyene, de vádja néma.
Jóképű méltóság, jólfésült szigor.
Itt a csend egy egyszerű parancsféle,
ahol ünneplőt húz torzult arcéle
alázatban, mosollyá éledt szobor.
Rossz és jó között, mint semmi vacog,
múlt és jövő között rekedt sehová.
Rétegek között vált hálás adóssá,
de belül még ordít az : Itt vagyok!!
Alkony / Ilona Zagyi Gáborné /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése