Féltelek...

Féltelek... Mondom, s jutsz eszembe százszor,
s ahányszor, mindig útjára engedem.
Tudom, hogy érzed. Bontom virradatkor.

Féltelek. Lükteti, üti csendesen.
Dédelgetem, küldöm míg elsóhajtom...
veled született szó... óvna eleven.

Féltelek, fiam. Imákba foglalom.
Nem távolodom, legyek bármily messze.
Napnyugtakor ringatom, eldúdolom...

Ilona Zagyi Gáborné