Húsvéti titok...

Szamárháton érkezett dicső békéje.
őszintén igaz, diadalmas alázat.
Mit akkor még Hozsanna köszöntött,
kétséggel keveredett hit, pálmaágak.

Az Úr nevében tanítani próbált,
ragaszkodó hitben rejlő, bizalom,
mert szívekben rejlik a valódi áldozat,
az igaz szeretet gyógyító hatalom.

Mély nyomot hagy az utolsó vacsora,
három kehely, áldás, búcsút rejtő jóslatok...
már tudta szenvedés és halál várja,
kit egy sötét órában mindenki elhagyott...

Megalázott, keresztre feszített élet,
mely emberért, bűnökért halt váltságul,
az áruló nem találja "megbánás helyét"
a "Vérmező" kínját temeti bizonyságul.

Szent sírt rejt a szikla ürege,
melyet körbeleng a Húsvéti titok,
mint egy sötétben lobbanó gyertyaláng,
legyőzve a bűnt, halált, mennybe jutott.

Újra megszólal Isten dicső igéje,
megtartó ereje, magasztos üzenete,
a természeti törvények fölött álló,
szívekben, hitben rejlő igézete...

Ige, mely Krisztus győzelmét hirdeti,
mely nem fér el, túljut a templomfalakon,
benned, bennem kell, hogy továbbéljen a hit,
a szeretet, ragaszkodás, hűség, bizalom...

Alkony / Ilona Zagyi Gáborné /