Látod, ott ring a tengeren
az a viharvert, kis hajó!
Rongyossá tépett vitorla,
szélcsend, most nincs félnivaló.
Kétfelől part, múlt és jövő,
jelenben békésen pihen.
Csodás alkony széles vásznon,
gyönyörködik színeiben.
Közel még a múlt mólója,
borítja homály, nehéz köd,
hírt hoz arról fehér galamb
repül a víztükör fölött.
A jövő kikötő messze,
de csábítja kínálkozón,
körvonala már-már látszik,
segít a szél tanácsadón.
Életre kel szakadt vászon,
nehéz horgonylánc nyikorog,
burukkolva pihen galamb...
tovább viszik áramlatok.
Alkony
Icus Zagyi Gáborné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése