Csak úgy szeress...

Átéltem már, hogy fölemel...
oly ismerős mozdulat.
Látod zuhanok. Eressz el...
nézd, magammal rántalak!

Ölelése végtelen tér,
mely sosem volt idegen.
Már csak háttér a holt-fehér.
Selyemsál a lelkemen.

Csókja íze nem egynyári,
nem öli fagy februári.
Elcserélt szó őszintén....
Csak úgy szeress, ahogy én...

Alkony / Ilona Zagyi Gáborné /