Égő jelek

Bár nem fogom szeretni,
aki nekem csak ártott,
galamb lelkébe mártott
haragom veszélytelen.

Tudom nem jó ez így. Béna.
Néma bennem a bosszú vágy,
s elbukok, ha a szívem lágy,
apámtól örökölt véna...

Nem küzdök az arénában,
de néha bemerészkedek,
ismerek minden részletet,
a tervrajz a birtokomban.

Tapsolok a dicsőséghez,
akkor, ha jól megérdemelt,
ha csak hízelgőn kiszemelt,
attól mindig ledermedek.

Áldást hímzek a szavakba,
csak, amit látsz, annyit érnek,
betűim izzanak, égnek.
Tüzet rakok alkonyatba...

Alkony / Ilona Zagyi Gáborné /