Ma is ugyanaz vagyok és mégsem...
nézem azt a távoli csillagot.
Ragyog. Ugyanúgy, mint akkor, régen,
felidézem azt a varázslatot.
nézem azt a távoli csillagot.
Ragyog. Ugyanúgy, mint akkor, régen,
felidézem azt a varázslatot.
A vágyat, s az elképzelt jóslatot.
Távolságot és mélységet érzek...
Amit viszek súlyos stafétabot.
Letenném csak. Nem adnám véremnek.
Távolságot és mélységet érzek...
Amit viszek súlyos stafétabot.
Letenném csak. Nem adnám véremnek.
Sértetlen előttem még célszalag,
de kinőttem üvegcipellőkből.
Mezítláb lépek. Mérföldek kopnak,
s néha ordítok teli tüdőből.
de kinőttem üvegcipellőkből.
Mezítláb lépek. Mérföldek kopnak,
s néha ordítok teli tüdőből.
Törekszem még. Hiszem az élet szép.
Szeretet és jóság belém karol.
Kikacagott végzet. Vakmerőség
velem lép, pedig nem jussa kínom,
Szeretet és jóság belém karol.
Kikacagott végzet. Vakmerőség
velem lép, pedig nem jussa kínom,
Kezéből ittam, forrásvizéből.
Hitéből kapok, s ami békétlen,
gyönge, erőre kap ütemétől.
Ma is ugyanaz vagyok és mégsem...
Hitéből kapok, s ami békétlen,
gyönge, erőre kap ütemétől.
Ma is ugyanaz vagyok és mégsem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése