Fej vagy írás...

Jó és rossz vegyül, éjek, nappalok,
feldobva érmék, s én választhatok.
Oly egyszerűnek kéne lennie...

Pánik, szapora pulzus, zűrzavar,
várni egy kicsit, múljon a vihar,
eltévedni könnyű sűrű ködben...

Fej vagy írás? Mielőtt lezuhan,
őrülten gyorsul, még csiszolatlan
a választás hirtelen... Veszteség...

Idő megmosolyog, nem rejtőzik,
rám simul, oktat, hozzám tartozik,
láttatja hibáim, újrajátszás...

Leülepszik mi felkavarodott,
átláthatóvá válnak pillantok.
Az érme ugyanaz. Én változok...

Már tudom a választ, tiszta légtér.
Kezembe zuhan, simul, megdicsér,
de, hogy írás vagy fej... már lényegtelen...

Alkony
Ilona Zagyi Gáborné