Fóbiák...

Elesek folyton a cél előtt...
Kísértő, visszatérő álom
súlya húz... a félelem felnőtt,
de útját mégis újra járom.

Gyerekcipőt kinövő iszony,
megszégyenült mélység, repülök,
csábító látvány, lassan szokom
feljebb sosem török, szédülök.

Még lebegek kicsit a semmi közepén,
riasztanak velem született fóbiák,
hiányossá válik a kapott gyűjtemény,
megszelídített csakazértis trófeák.

Naponta fürdetem lelkemet,
húz kiszámíthatatlan örvény,
mégis egyre merészebb leszek,
táplál egy túlélőtörvény.

Alkony
Ilona Zagyi Gáborné