Most csak a szélnek súgom halkan,
s hagyom elveszni a viharban,
ne tudd, hogy félek...
Nincs titok, csak gyönge pillanat,
mi hirtelen feltör, fölszakad
árvuló vétek...
Felhők dühének továbbadom,
reményre elcserélt fáj-dalom,
"hisz érted élek..."
Ölel, ringat a "minden rendben",
s a végtelennek tűnő csendben.
megszűnik végleg...
Ilona Zagyi Gáborné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése