Súlytalan(ok)

Tudom, hogy nincs jelentősége,
a mélybe dobom, vagy az égre
föl. Mi haszna súlytalan ok...
Mint hélium, hol-volt, hol-nem volt...
s a telt poharam szomjat nem olt.
Kövülnek cseppenként párlatok.

Adok, kapok és néha kérek,
nyitott szívvel, lélekkel élek,
s nem tűröm szememen a kendőt.
Illatok és itt maradt színek,
hajnalpírja s alkony festi meg,
átformálva a köztes időt.

Ilona Zagyi Gáborné