Befejezetlen sorok

A sors tengelyén körök,
telve életerővel.
Mint búgócsiga pörög... 
lassul... s tudom, idővel
megáll... Majd újra indul?
Mit tudsz róla? Kérdezed.
Létezünk súlytalanul?

Azt, hogy meddig és hányszor,
nem tudom. Elmondanám,
de homályos a képsor
időm látósugarán.
A megvilágított tér
mindig keretek között,
de tán szakadt gyöngyfüzér...

...tudsz-e látni, ahogy én,
az okát megérted -e?
Nézz rám, de ne állj fölém,
kicsit ülj mellém ide.
Ne félj, a kő nem hideg,
szélesmosolyú a nyár...
s a történet sem rideg.

Alkony
Ilona Zagyi Gáborné