Egyszerű fúzió

Súlyos, zárva tábla, a teste cipeli...
kőbe vésett ábra. Mióta viseli...?
Fénytelenül szürke, de még életteli.
Sosem volt rá büszke... talán, ha leteszi...
Naponta gyónt bűnök. A feloldozások.
Imakönyvbe tűzött: - "Még egy kicsit várok." -
Gondolat és tettek, egyszerű fúzió.
Ébreszti a testet, s nem csak illúzió.
Színek, zsivaj, fények. Vére áramlása!
Nem érezni vétek... kell a folytatása!
Lelke riadója, ez nem a fehér zaj!
Nincs félnivalója, csak még élni akar.

Ilona Zagyi Gáborné