Monológ...

...fél emberben egy egész lélek.
Csoda e hát, hogy nem férek bent...
Lánc a lépteimen, hiányzik a tánc...
nincs kulcs a bilincseken,
s az, hogy nem nyílik a zár,
még mindig orvosolatlan titok...

...azért még is hiszek kora reggel,
s teszem, mindig ugyanúgy, amit kell.
Érzem, hogy segítő a szándék,
s nem csak játék... tombol körülöttem.
Fürdök szemek fényében,
a rám villanó mosolyban.

Szeretek... dúdolom, suttogom,
s hogy kiáltok észre sem veszem.
Kapaszkodom, pedig nem is félek,
hogy rám szakad a fene nagy kékség.
Édes vétségek... kívánom,
hogy legyek még, s akarjalak.

Születtem... vagyok a köztes idő,
most is életkedvvel simogatva.
Nézd, szedegetek szétszórt igéket.
Nap beteljesül... lassul lendület,
s este álomba ringatom
a még függőben maradt vágyat.

Ilona Zagyi Gáborné