Kacagj, kocogj, lazíts, érints, segíts...

Jöhet reggel, éhgyomorra,
jusson idő egy mosolyra
napkeltével.
Észrevétlen széjjel szakad,
darabokra hullhat harag
nevetéssel.

Ha vakmerő, legyen nyerő!
Ütemesen. Kell az erő,
de beosztva.
Lassíts, kocogj, ha a kép torz,
szolgaságra ítél a sors,
el-elfojtva.

Elpattanhat, ha túlfeszül
ín és ideg. Beleszédül.
Lazítani.
Megóvni a törékenyet.
észre venni intő jelet,
s tanítani.

Ujjbeggyel bőrt, testet kézzel,
míg a lelket érző szívvel
érinteni.
Melengetni, hogy ha reszket.
Szenvedélyből, vágyból tűzet
éleszteni.

Meghallani kérést, imát.
Szívben nyíló, kicsiny virág,
mely hűséges.
Míg nevelik ki nem pusztul,
mindig lesz, ki el nem fordul,
emberséges.

Ilona Zagyi Gáborné