Mint egy mosoly...

Lassan fakul, mállik az ősz tarkasága.
Űzi a tél, a színekkel csínján bánik.
Takargatná mind egy színre, egyformára,
de még oly sok a szürke mi túlburjánzik.
Kell egy lepel. Csak szűzies szín e tájra,
s meg is lesz úgy hajnaltájba... szinte fénylik.
Hó-fehérség... s megcsillan a jég virága.
Temetve ősz. Ám a csipke piros! Érik,
mint egy mosoly. Huncutság a komorságra,
s érintetlen tisztaságban csipkevérig
őszt idéz a vadrózsa ág kacérsága.

Ilona Zagyi Gáborné