Ilyenkor decemberben...

Oly sok ember elfér ezen a kis helyen.
Kap, aki helyet kér. Ünnep így a jelen
szívemben bármikor. 
Nincs kulcs, sem zárt ajtó, sem jelzés utakon.
Szabadon járható, s mert várlak, így hagyom,
nem csak karácsonykor.

Láz ez... így szeretem. Lelkem, kincsét költi
büszkén és hevesen... s hagyom. Kedvét tölti
csapongó december.
Gyűjtemény sóhajok. Gyúlnak gyertyák, fények.
Adventi angyalok várva-várt vendégek,
immár ötvenedszer.

Könnyes emlékezés figyel kacagásra.
Díszítés, tervezés, harag csitulása
békíti a vágyat.
Nőjön és terjedjen, érjen fel az égig,
ne ott bent dermedjen, gyógyuljon mi vérzik.
Kell ez a varázslat.

Ilona Zagyi Gáborné