Visszaút...

Estem el párszor puccos grádicsokon.
Gyönge a béna láb, ha a fok magas,
de oly csábítón szép a színvonalas.
Vágytam rá... úgy hittem oda tartozom.

Fél-cédulás elme. Elgondolkodom...
Az életrajzom már túl sok-oldalas.
Koldulva fekélyt okoz gőg, túl savas
büszkeség... Most miért is kapaszkodom?

Hinném, hogy zsúfolt a fehér csont-torony.
Tudom, hol a helyem, lépek a fokról,
s míg tisztogatok hol-mi tanácsokból,
itt-ott megtalálom saját lábnyomom.

Ilona Zagyi Gáborné