Korosodó évek, foszló délibábok,
két lábbal a földön, tékozló vonzások.
Nem értett tartalom, halmozott a dráma.
Hol a tűréshatár...? Az élet talánya.
Kopott a vészharang, csendre vágyik lélek,
derűs, napos oldal, ritkán járt ösvények.
Állandó keringés, nap és éj fogócska.
Ki érti, miért sír a porond bohóca.
Alkony
Ilona Zagyi Gáborné
2015.09
/Festmény: Kolonics Péter/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése