Hittel élve

Talán emlékszel arra a kisgyerekre;
a megörökölt, fűzött imakönyvével
ott ült dideregve, összekulcsolt kézzel.
Nálad járt minden este...
aki annyira hitte, minden őszinte.

Hang volt az imákban,
egy hang a zsoltárban...
hangja jó kereszténynek.
"Atya, fiú, szentlélek."
Gonosztól óv
vetett kereszt!(?)

Több helyen szakadt, s nem hófehér az az ingem...
A hitem sebzett, mint egy törött szárnyú madár,
de gyógyítgatom, még repülni tanítanám...
tudom, egyszer sikerül még
hozzád visszavinnem.

Zagyi G.Ilona