Őszi ébredő

Rózsaszínt festett reggel a felkelő nap,
majd hasadt e műve számtalan darabra.
Engedte csodálni néhány pillanatig,
s széthullott... szétfoszlott a vidám mozaik,
vált szigorúvá, szürkévé... komolyabbra.

Fátyol mögé bújó, sápadó élek-jel
duzzog kicsit... Villanó mosoly "még jövök".
Előcsalják zajok, mozduló szabadok,
még felélénkülnek a fáradt dallamok.
Derű holt levelek, csupasz ágak között.

Zagyi G.Ilona