Érintés...

Melegséget áraszt a gyertyák fénye... 
békességet, ahol nincs ígéret.
Didergő hiány az életem része,
de hinnem kéne az öröklétet,
hogy van út, s a léleknek menedéke
valahol, mit nem látok, nem értek.
Lángot gyújtok reszkető kezeimmel...
érintek... de csak az emlékeimmel.

Csendes temetőben zajong sóhajom,
túl nehéz a rám hagyott árvaság.
Rideg ágyatok e rögös sírhalom.
Mécses fénye, s virágzó tarkaság
vajon mennyit ér...? Hordott szívfájdalom
lehet önzés... s kérdez a némaság.
Találkozunk? Lesz válasz a miértre?
Nem köszönök el... tán kezdet a vége.

/Szüleim emlékére/

Zagyi G.Ilona