Színes rianás

A lelkem áttetszőn szürke akvarell,
könnyeim oldotta fekete-fehér.
Kiegyenlítődő... sors változtatta
kép... mindenre azt mondják:"Isten adta."
Legyen az igazgyöngy, kegyelemkenyér.

Szúrágta kép-keret mit cipelhetek,
át és átrendez örökölt elveket.

Öröm és fájdalom, kényszer egyensúly,
ettől szürke... mely szakad, törik, gyógyul.
Megértéstől nyílik gyászos árnyalat,
körülvesznek, táncba visznek hű szavak,
szeretők, igazak... még súlytalanul.

Kivirul a szürkém, mint a virradat.
Színes rianás, ahol gyermek kacag.

Zagyi G.Ilona