Nem félek... ma erősebb vagyok így, gyengén.
Halvány a pengeélen táncoló árnyam,
ott felejtettem abban a szürkeségben...
hol sokáig járt a lelkem feketében.
Ma színeket bontok remény sugarában.
Elég ennyi! Nem kell az egész világ.
Szívemmel fogom, és csak annyit ölelek,
amennyit átérek, s meg is érzek vele.
Nem érdekel gőg, sem számszerű tételek.
Ennyi kell! A szabad lélegzetvétele.
Zagyi G.Ilona
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése