egyszerű hétköznapi.
Fölöslegesen mesélném,
tudok -e újat mondani?
Csorbuló valóságom
sok csokornyi strófa,
de szeretet a létem
pillanatragasztója...
Nélküle széthullanának,
az összetört darabok,
a hegek sem bántanak,
s ha nem is ép, erős vagyok.
A gyógyítás különleges,
hűen oda-vissza játszik,
mert ahonnan érzés fakad,
ragasztó nyom ott is látszik...
Alkony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése