Túl az Üveghegyen,
varázserdő mélyén,
hómanócska éldegélt,
gyökér-lakban békén.
Hómanócska várta már,
szerette a karácsonyt,
az ünnep lehelete,
melegséget varázsolt.
Kopogtak az ajtón
vendége érkezett,
Csinka volt a tündér,
ám nagyon sietett.
Baj van hómanócska,
de nem is akármilyen
a karácsonyi csillag
itt a földön hever!!
Kiszaladt a manó.
A csillag a hóban!
Sisteregve izzott,
már épp kialvóban.
Nehéz volt a csillag,
de gyorsan fölemelte,
bevitte a gyökér-lakba,
hogy megmelengesse.
Föléledt a csillag,
hangosan szipogott,
- Vissza kell jutnom,
mert bizony kikapok.-
Hómanócska hőálló
tarisznyába tette,
és elindult hősiesen
az erdő rengetegbe.
Talált egy nagy fenyőt,
nem is olyan messze,
mászott egész nap,
hogy a tetejébe tegye!
Onnan a kis csillag
felröppent az égre,
megmenekült a Karácsony,
nincsen már veszélybe.
Elfáradt a hómanó,
alig, hogy pihegett,
nem csoda, szegényke,
mert nagyon sietett.
Akkor döbbent rá,
neki nincsen fája,
az idén nem díszített,
idő nem volt rája.
Milyen a Karácsony
Karácsonyfa nélkül,
szomorúan üldögélt,
míg az ablak rezdült.
A karácsony csillaga
nézett be hozzája,
egy szépséges fenyőt,
varázsolt a szobába.
Drága hómanócska,
hoztam hálás szívvel,
Békés, Boldog Karácsonyt!
Sok sok szeretettel!
Alkony
Zagyi Gáborné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése