Gyökérfalva l.rész :Csinka

Túl az üveghegyen
varázserdő mélyén,
aprónép éldegélt,
nyugalomban, békén.

Lakóinak száma,
egyre gyarapodott,
volt, akit a szél,
volt, kit a víz hozott.

Itt él Hómanócska,
a bölcs, a legidősebb,
mindenre van válasza,
annak, aki kérdez.

Jánoska a járőr,
a rend ügyelője,
kinek szárnya kéklőn
fénylik a sötétbe.

Katica a postás
csöngetni sose rest,
ha csak rajta múlik,
nem késnek a levelek.

Bodobács a tűzoltó.
pedáns készenlétben,
falevélen hintázik
piros feketében.

Lenke a legyecske
lusta, kicsit kényes,
fényes szárnyaira,
ő mindig igényes.

Ciripke a pletykás
folyton pereg nyelve,
ő itt a legnagyobb
titkok ismerője.

Csinkát a folyó hozta,
szörnyű vihar után,
virágszirmon sodorta
idáig egy hullám.

Jánoska talált rá
a kimerült tündérre,
óvatosan áttette
egy száraz falevélre.

Nem tudta honnan jött,
apró szárnya sérült,
lassan gyógyulgatott,
tünde-lak megépült.

Itt maradt a tündér,
tetszett az otthona,
kuckóját beragyogta
vidám varázslata.

Mosolygott, aki látta
a fénylő tündér-lakot.
Így történt, hogy Csinkának
Gyökérfalva otthont adott.

Alkony
Zagyi Gáborné